Tenerife - Eredete - Története
Tenerife Eredete - Keletkezése - Története - Legendái - Guancsok
Tenerife sziget keletkezése
Tenerife a többi Kanári-szigethez hasonlóan vulkánikus eredetű és
mintegy 20 millió évvel ezelőtt jött létre. Tenerifét sokan
összefüggésbe hozzák Atlantisz legendájával. Mások ezt kizárják,
mert szerintük Tenerife időben előbb keletkezett, mint maga az Atlantisz,
amiről persze semmi biztosa nem tudunk.
Egyes elképzelések szerint Tenerife, 3 millió évvel ezelőtt 3 kisebb
vulkanikus eredetű sziget, összeolvadásával jött létre, ami
lehetséges. Ami biztos, gigantikus erejű vulkanikus
folyamatok hozták létre Tenerifét, a világ legmagasabb vulkáni kúpjával
rendelkező szigetét. A jelenlegi méretek alapján, azt gondolják az
eredeti, ősi vulkán, legalább 7 ezer méter magas lehetett, ami később
összerogyott, mások szerint felrobbant és szétszóródott az Atlanti
óceánban, és ami megmaradt az a mai Tenerife.
Feltehetőleg a vulkán nem robbant fel, csak laza szerkezete miatt,
mint annyi más vulkáni kúp, összeesett, összeomlott. Így jött létre a világ
legnagyobb vulkáni krátere, kalderája, a 17 km átmérőjű, Las Canadas
nevű kráter.
Fél millió évvel ezelőtt, az utolsó aktív vulkáni tevékenység
során, a "Pico Viejo", régi vulkán, kitört és
létre jött a jelenlegi, kén kabátot viselő, 3718 méter magas "Pico del Teide".
Tenerifén az utolsó vulkáni kitörés 1909-ben, Santiago del Teide
falu közelében volt.
Tenerife eredete
Egyes történészek szerint már a föníciaiak is
ismerték a szigeteket, a rómaiak pedig Fortunatae Insulae, azaz
Boldog-szigetek néven emlegették, és állítólag korlátozottan
kereskedtek is velük. Ezt a nevet onnan kapta, hogy az antik
mitológia ezeket a szigeteket tartotta a világ legnyugatibb
részének, ahol a nap szekerének útja véget ér, ahol örök a tavasz és
a jólét. Éppen ezért i. e. 150-ben Ptolemaiosz Klaudiosz huszonhét
kötetes atlaszában a kezdő délkör a Kanári-szigeteken haladt át.
Róma bukásával elfeledkeztek a szigetekről, amiket a 10. században
az arabok fedeztek fel ismét – az itteni királyság elég erős és
gazdag volt, hogy az arab kereskedőket eltartsa. Az első európai
hódítók a 14. században jelentek meg, több náció vetélkedett a
szigetek birtoklásáért.
1402–1404-ben Jean de Béthencourt normann kalador előbb
magánvállalkozásként, majd Kasztília nevében meghódította Lanzarote,
Fuerteventura, Hierro és La Gomera szigetét. Miután III. Henrik
kasztíliai király kinevezte a négy, meghódított sziget királyává,
összegyűjtött vagyonával 1406-ban végleg hazatért Normandiába, a
szigetek kormányzását pedig unokaöccsére, Maciot de Béthencourt-ra
bízta. Ő néhány sikertelen, a még szabad szigetek kifosztására
indított rabló hadjárat után eladta a fennhatóság jogát a
portugáloknak, akik azonban csak La Gomerát tudták tényleg birtokba
venni. Ez az árulás felbőszítette a kasztíliaiakat, akik kérésére IV.
Jenő pápa a szigeteket Kasztíliának ítélte. A torzsalkodásnak az
vetett véget, hogy V. Alfonz portugál király 1479-ben megkötötte a
kasztíliai koronával az alcáçovasi békét, és ebben lemondott a
szigetekről – cserébe a portugálok megkapták az Azori-szigeteket, a
Zöldfoki-szigeteket és Madeirát. 1478–83-ban Juan de Rejón és Pedro
de Vera elfoglalta a bennszülöttektől Gran Canaria szigetét,
1491-ben Galician Alonso Fernandez de Lugo La Palmát, majd végül,
1494–96-ban Tenerifét is. A szigetek az Amerikába tartó hajók fontos
állomásává, utolsó kikötőivé váltak. A nyugalmat 1902-ben zavarta
meg egy függetlenségi mozgalom, amit azonban a spanyol csapatok
elnyomtak. 1936-ban a szigetekről indultak el Franco csapatai, hogy
kirobbantsák a spanyol polgárháborút. A második világháború után a
szigetek valódi idegenforgalmi paradicsommá váltak, és 1983-ban
autonómiát kaptak.
Rejtélyes Guanches - Guancsok - Tenerife őslakói
A guancs lakosságról szóló legelső feljegyzéseket
csupán i. sz. 1150-ben, az arab földrajztudós, Idríszínek II. Roger
szicíliai királynak írt könyvében, a Nuzhat al-mustak-ban találjuk
meg. Ídríszí ebben beszámol az ún. mugharrarinok ("kalandozók")
atlanti-óceáni utazásáról. A mugharrarinok egy Lisszabonból származó
andalúziai tengerészcsalád volt. Ídríszí könyvének egyetlen
fennmaradt példányát a Bibliothèque nationale de France őrzi. Első
fordítója, Pierre Amédée Jaubert szerint ..."továbbmentek dél felé",
és elértek egy szigetre, ahol hamarosan mindenhonnan kutyaugatás
hallatszott, majd eljutottak "egy faluba, melynek lakói többnyire
hosszú szőke vagy lenszínű hajat viseltek, asszonyaik pedig ritka
szépséggel rendelkeztek". Az egyik falulakó tudott arabul, és
megkérdezte, honnan jöttek, majd a falu királya megparancsolta a
falusiaknak, hogy vigyék őket vissza arra a helyre, ahol a berberek
meglepően szívélyesen fogadták őket. A történet csodálatos és
különös tartalmán kívül ez a leírás arról számol be, hogy a guancsok
csupán szórványosan léptek kapcsolatba a szárazföldi népekkel.
A 15. századi gyarmatosító hullámmal érkező európai hódítók
meghökkenve tapasztalták, hogy Tenerife lakói magas, erőteljes
testalkatú, szőke, kék szemű emberek, és őket nevezték el
guancsoknak. A többi szigeten alacsonyabb, sötétebb bőrű és hajú
bennszülötteket találtak, de a guancs nevet rájuk is válogatás
nélkül átvitték.
Guancsok eredete
A teljesen Európai alkatú Tenerifeiek származása
sokáig foglalkoztatta és mindmáig foglalkoztatja a tudós elméket.
Őseik egyes elképzelések szerint az Ibériai-félszigetről érkezett
kelta bevándorlók lehettek, mások szerint a baszkokkal állhattak
rokonságban.
Nagyon népszerű az a romantikus elképzelés, hogy messze délre
vetődött viking kalandozók telepedhettek meg a szigeten.
A legtöbb szigetet — de legalábbis a keletieket bizonyosan — a
közeli Afrikából átkelt berberek telepítették be; bizonyosnak
látszik, hogy több, az átköltözés után is külön-külön élő törzs
tagjai.
Genetikailag bizonyítható, hogy a Szahara elsivatagosodását követően
a Kanári-szigetek őslakosságának jelentős részét észak-afrikai népek
tették ki. Nyelvészeti bizonyítékok, különösen a számrendszerek
hasonlósága pedig a guancs és az észak-afrikai berber nyelv
kapcsolatára utalnak. A populációgenetikai kutatások pedig a guancs
nép berberekkel való rokonságát támasztják alá.
A feljegyzések alapján számos nép megfordult a szigetcsoporton. A
Numidia, a Fönícia és a Karthagó is tudtak a szigetekről, és
rendszeres látogatásokat tettek ott, köztük a Juba által Szavíra
indított expedíció. Az i. sz. 1. századtól a 4. századig tartó
időszakban a rómaiak megszállták Észak-Afrikát és a
Kanári-szigeteken is kikötöttek. Erről tanúskodnak a Lanzarote
szigetén talált római tárgyi emlékek is. Eszerint a rómaiak
kereskedtek a Kanári-szigetek lakosaival, ottani letelepedésükről
azonban nincsenek bizonyítékok. A Kanári-szigetek régészeti leletei
különféle technikai fejlettség keveredéséről árulkodnak, mely a
spanyol megszállás idején alakult ki. A neolitikustól eltérő
kulturális jegyek ekkor kerültek be a szigetekre.
A Nicole Maca-Meyer és mtsai által a European Journal of Human
Geneticsben 2003-ban publikált cikkben összehasonlította a
Kanári-szigetek régészeti területeiről gyűjtött őslakos guancs DNS-t
a mai Kanári-szigeteki lakosokéval, és azt a következtetést vonta
le, hogy "a lakosság által elszenvedett folyamatos változások
(spanyol gyarmatosítás, rabszolga kereskedelem) ellenére a
Kanári-szigeteki génállomány jelentős részét az őslakosok
DNS-vonalai alkotják. Noha a guancsok legvalószínűbb ősei a
berberek, levezették, hogy a Kanári-szigetekre való bevándorlási
hullámot követően a jelentősebb népmozgások, berberek iszlám arab
megszállása, átrajzolták Északnyugat-Afrika népességének térképét"
és "az eredmények - anyai oldalról - alátámasztják a feltételezést,
miszerint a 16. század végén a Kanári-szigetek lakosságának legalább
kétharmadának volt egy bennszülött szubsztrátja, ahogy azt előzőleg
történelmi és antropológiai adatokból is levezették.
Spanyol megszállás
A szigetvilág spanyol megszállása 1402-ben
kezdődött el Jean Béthencourt és Gadifer de la Salle Lanzerote
szigetén tett expedíciójával. Gadifer könnyűszerrel meghódította
Lanzerote és Fuerteventura szigetét is, mivel az éhséggel küzdő,
kezdetleges mezőgazdasággal rendelkező őslakosok nagy része önként
alávetette magát a kasztíliai hatalomnak.
A másik öt sziget ellenállt. Következőnek El Hierro szigete és a
Bimbache bennszülöttek estek el. Utánuk következett La Gomera, Gran
Canaria, La Palma, majd 1496-ban Tenerife.
Tenerife volt a legsikeresebb a kasztíliai hódítók elleni
küzdelemben. 1494 május 31-én a La Matanza-nak, azaz A mészárlásnak is nevezett első acentejói csatában a guancsok
kövekkel és lándzsákkal beszorították a kasztíliaiakat egy völgybe,
és sokat közülük megöltek. Csupán egyötödük élte túl a támadást,
köztük Alonso Fernández de Lugo, az expedíció vezetője is. Lugo a
sziget déli részén uralkodó királyokkal kötött szövetségtől
támogatva visszatért a szigetre, és az aguere-i csatában legyőzte a
guancsokat. Az északi Menceyato-k, vagy tartományok 1496-ban estek
el, a második acentejói csatában, ahol Bencomo taorói király (Mencey
de Taoro) örökösét, Bencort is legyőzték. Ezt a helyet nevezik ma
Orotava völgynek.
Tenerife Legendái
Hesperidák Kertje -
Boldogság Szigete -
Atlantisz rejtélye -
Gara és Jonay
Ládon a 100 fejű sárkány -
Szent Borodon -
La Laguna rejtélye -
Két testvér sziklája -
Amaro Pargo kalóz -
Mária a romlatlan apáca -
Catrine Lercero szelleme
Hesperidák Kertje
A görög mitológiában az éjszaka leányai, az Okeanos partján, az örökös homály határán, az isteneknek a lenyugvó nap sugaraitól bearanyozott kertjében laknak. Aiglé a pompázó, Arethusa a patakzó, Erytheia a pirosló. A Föld Nyugati szélén elterülő Hesperidák kertjében, amely a földemelő Atlas király birtoka, őrzik az aranyalmát termő aranyalmafát. Ennek a fának a gyümölcseit, az aranyalmákat - narancsokat - Gaia ajándékozta Hérának Zeusszal tartott esküvőjén és a három nimfán kívül egy Ladon nevű sárkány őrizetére bízta. A Hesperidák és a 100 fejű sárkány őrizte aranyalmák közül hármat Heraklesnek mégis sikerült megszereznie.
Gara és Jonay legendája
Nagyon
- nagyon régen, jóval a spanyol hódítások előtt, amikor még a Rómeó
és Júlia szerzője meg sem született, boldogságban és a természeti
erők tiszteletében éltek a Guancsok. Gara, a víz, és Jonay, a tűz
tragikus szerelmének ősi legendája ebből az időből származik.
Gara egy nagyon szép szűz lány volt, egy hercegnő, La Gomera
királyának, Angulonak leánya. Amikor nagykorú lett, a többi eladó
sorba került lánnyal együtt elment az Epina forrásokhoz, hogy
megtudja ki lesz a férje. A monda szerint: ha a lányok belemártják
kezüket a forrás vizébe és a vízben megmossák arcukat, akkor a
forrás víztükre megmutatja férjük arcát, elárulja jövőbeni sorsukat.
Amikor Garára került a sor a víztükör megtört, a víz örvényleni
kezdett és zavarossá vált, nagy csalódást okozva ezzel Garának.
Látva ezt Garián, egy bölcs ember, azt tanácsolta Garának, hogy a
jövőben óvakodjon, féljen a tűztől, mert ha nem így tesz, a tűz őt
el fogja emészteni. Szokás volt akkoriban, hogy a Guancsok
összejöttek minden évben La Gomera szigetén, a Benesmén ünnepekre.
A történet idején eljött az ünnepekre Jonay, Tenerife egyik
királyának, Mencey fia is, egy fiatal Guancso, egy igazi "tűz
gyermek" . Amikor Gara meglátta Jonayt, nem tudott ellenállni a
figyelmeztetésnek. Addig nézte a fiút, amíg tekintetük nem
találkozott, azonnal egymásba szerettek. Elterjedt a hír, amit a
szülők is örömmel fogadtak, Gara és Jonay egymásra találtak,
megszerették egymást és össze fognak házasodni.
Ekkor földrengés rázta meg La Gomera szigetét, a szomszédos Tenerife
szigetén pedig lávát okádva, vulkáni hamut köpködve, kitört a Teide
vulkán. A szülők azonnal megértették, hogy a föld szellemei ellenzik
ezt a házasságot. Garát szülei házi őrizetbe zárták, Jonayt meg
visszavitték Tenerifére. A födi erők ekkor megnyugodtak, a
földrengés megszűnt a vulkán kitörés is abbamaradt. Jonay azonban
nem tudott belenyugodni ebbe a helyzetbe, két levegővel felfújt
kecskebőr tömlő segítségével egy éjszaka visszaúszott La Gomerára és
megszöktette Garát.
A szökevényeket Gara szülei és katonái üldözőbe vették, hogy
elfogják és külön válasszák őket. A fiatalok addig menekültek
üldözőik elől, amíg el nem jutottak La Gomera legmagasabb csúcsáig,
ahonnan már nem lehetett tovább menekülni. Végső kétségbeesésükben,
mivel egymástól elválni már soha nem akartak közös öngyilkosságot
követtek el. Szerelmes szívüket, egy közös öleléssel felnyársalták
egy mindkét végén kihegyezett cédrusfa nyárssal.
Gara és Jonay legendás szerelmének történetét a Garajonay Nemzeti
Park őrzi.
Atlantisz legendája
A
spanyolok úgy gondolják, hogy az Atlantisz, az elsüllyedt kontinens,
a megsemmisült civilizáció azonos a mai Kanári szigetekkel.
Atlantisz létezését máig sem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani.
Az Atlantisz-történet egyetlen forrása a görög filozófus, Platón
dialógusai, a Timaiosz és a Kritiasz az i. e. 4. század első
feléből. A történet hihetősége két alapvető kérdésen múlik: az első,
hogy Platón nem egyszerűen kitalálta-e; a második, hogy az athéni
tudós, Szolón több nemzedékkel korábban nem maga szőtt-e egy mesét a
szaiszi egyiptomi papokról, akik nagy valószínűséggel a történet
forrásai lehettek valamikor az i. e. 6. század elején.
Úgy tűnik, hogy az egyiptomi papok valóban több ezer évre
visszamenőleg őriztek feljegyzéseket. A görög történész, Hérodotosz,
rengeteg információt gyűjtött a papoktól, mikor odalátogatott az i.
e. 5. század közepén. Az általa közölt információk jó része
ellenőrizhető. Neki mutattak egy papiruszt „háromszáz és harminc”
egyiptomi uralkodó egymást követő listájával. Óvatosságra int:
„Mindazok, akik úgy gondolják, hogy az egyiptomiak meséi hihetőek,
nyugodtan fogadják el őket történelemnek.”
Tenerife Utazás
UTAZÁSOK
INFORMÁCIÓK
KÖLTSÉGEK
REPÜLŐJEGYEK
REPÜLŐTEREK
TELEPÜLÉSEK
KANÁRI -SZIGETEK
TENERIFE
SANTACRUZ
TÉRKÉPEK
PROGRAMOK
KIRÁNDULÁSOK
VÁSÁRLÁS
BÁROK - DISZKÓK
ÉTELEK - ITALOK
PIACOK
BÚVÁRKODÁS
HORGÁSZÁS
TEIDE VULKÁN
PIRAMISOK
STRANDOK
LOROPARK