Kanári-szigetek legnagyobb szigete Tenerife, fővárosa Santa Cruz
Tenerife fővárosa Santa Cruz de Tenerife
Santa Cruz de Tenerife
Santa Cruz de Tenerife minden negyedik évben, négy éven át a Kanári-szigetek fővárosa. A Tenerife északkeleti részén fekvő város lakossága több mint 220 000 fő, hozzá tartozik még La Laguna, Tegueste és El Rosario települések. Santa Cruz de Tenerife felügyelete alá tartozik még a ritkán lakott Anaga hegységre is. A város meghatározó nevezetessége a kikötő, amely egyike az Atlanti-óceán legnagyobb kikötőinek. Santa Cruz de Tenerife mai területe a Guancsok idején az Anagai Királysághoz tartozott. A Tordesillasi szerződésben Spanyolország és Portugália VI. Sándor pápa közvetítésével megállapodtak a világ felosztásáról. Ennek során a Kanári-szigetek Spanyolországhoz kerültek. A tulajdonjog érvényesítéséhez azonban a spanyoloknak el kellett foglalni a szigeteket. Amikor partra szálltak, ahol ma a Plaza Espana és a Plaza Candelaria találhatók - Alonso Fernández de Lugo 1494-ben egy fakeresztet állított fel - majd itt épült az Anazo erőd. A La Matanza de Acentejo melleti, portugálokkal vívott, vesztes csata után a megmaradt csapatok innen menekült el hajóval. 1495-ben egy újabb csapat szállt partra Don Alonso Fernandez de Lugo vezetésével és véglegesen elfoglalta a szigetet.
Santa Cruz de Tenerife Történelme
A kereskedelem a XVII. század végére
felvirágzott, miután Santa Cruz (1778-ban) a Kanári-szigetek
egyetlen városaként megkapta a királyi jogot az Amerikával való
kereskedésre. Az első kikötői mólókat 1755 építették.
A britek, akik a kikötőt stratégiai fontosságúnak tartották, 1657 és
1799 között négyszer tettek sikertelen kísérletet arra, hogy Santa
Cruzt katonai erővel bevegyék. 1797 júlusában történt a
legjelentősebb támadási kísérlet a brit flotta részéről Nelson
admirális vezényletével. Helyettes admirálisa, Bowen 1200 emberrel
szállt partra Santa Cruztól délre, de csak egy napig tudta tartani
magát a spanyol védőkkel szemben, majd fogságba esett. A kikötői
erődből érkező golyózáporban veszítette el a jobb karját Nelson. (Az
„El Tigre“ nevű hajót, amely a britek zászlóshajójára tüzet nyitott,
a mai napig megőrizték a katonai múzeumban.) Az erőd parancsnoka,
Antonio Guitérrez megnemtámadási szerződést kötött Nelsonnal,
amelynek alapján a brit katonákat szabadon engedték.
Spanyolország tartományokra történő felosztásánál 1833-ban Santa
Cruz de Tenerife az azonos nevű tartomány fővárosa lett, amely
akkoriban a teljes Kanári-szigetekre kiterjedt.
Francisco Bahamonde Franco, aki a demokratikus kormány elleni puccs
és az abból kibontakozott spanyol polgárháború főszereplőinek egyike
volt, 1936-ban a Kanári-szigetek katonai kormányzója volt Santa Cruz
székhellyel.
1982 óta Santa Cruz Las Palmas de Gran Canaria mellett a
Kanári-szigetek autonóm spanyol tartomány fővárosa. A két
kormányzati székhely négyévente váltja egymást. Az autonóm spanyol
tartomány parlamentjének állandó székhelye Santa Cruz de Tenerife.
A város tengeri kikötő és népszerű üdülőhely a közeli Las Teresitas
strandnak köszönhetően (ahová a Szaharából hoztak homokot és ezzel a
sziget kevés strandjának egyike), csodás kilátással és enyhe,
szubtrópusi időjárással. Világhírű a Santa Cruz de Tenerife
karnevál, amely a Rio de Janeiro-i után a világ második legnagyobb
karneválja.
A karneválszezonon kívül a város számos mozit, piacot és galériát
kínál a kikapcsolódáshoz. A turizmus a sziget északi oldalán fekvő
Puerto de la Cruz városához képest azonban sokkal csekélyebb
szerepet játszik.
A kikötő a szigetcsoport többféle nyersanyagát exportálja. Santa
Cruz körzetében sokféle ipar telepedett meg, közöttük a textil- és
halfeldolgozó ipar, valamint néhány kőolaj finomító.
Látnivalók:
Kelet-nyugati irányban húzódik végig a városon a
kedvelt sétálóutca, a "Rambla de Santa Cruz" (korábbi és ismertebb
nevén Rambla del General Franco. Hatalmas fáival,
ülőalkalmatosságaival, kávézóival és üzleteivel a Rambla mind a
helyiek, mind a turisták kedvenc helye.
A város szívében a Rambla mellett található Santa Cruz
bikaviadal-arénája. Mivel a Kanári-szigetek parlamentje már évekkel
korábban betiltotta a bikaviadalokat, ezért az arénát ma elsősorban
koncertekre és egyéb előadásokra használják.
A város leglátogatottabb bevásárlóutcája a Calle Castillo. Ez a
Plaza Weyler-től vezet felfelé egészen a kikötő melletti Plaza de
Espana-ig és a mellékutcáival együtt a jól ismert nemzetközi márkák
mellett számos helyi üzletet és kávézót kínál.
Az Iglesia de Nuestra Senora de la Concepción templom tornyát
tartják a főváros jelképének. Az 1653-ban egy 1502-ben leégett
kápolna helyén emelt templom kilátóhelyül is szolgált és innen
figyelmeztették a lakókat az idegen hajókra vagy a lehetséges
kalóztámadásokra.
A Plaza del Principe és a Calle Adelantado sarkán található vörös
épület a volt dohánygyár. Ma már legalábbis csak néhány ember
sodorja ott a szivarokat (Puros).
A 2003-ban megnyitott Auditorio de Tenerife a Santiago Calatrava
építész által tervezett kongresszusi és koncertközpont.
A Museo de la Naturaleza y el Hombre (Természeti és antropológiai
múzeum). Jelentős tárgyi emlékek a guancs kultúrából és általános
régészeti leletek.
A fővárostól kb. 7 kilométerre található a korábban csak helyi
ösvényen elérhető San Andrés halászfalu. A falu 3500 lakója
elsősorban a mesterségesen kiépített Las Teresitas strand
látogatóiból él.
Közlekedés:
Santa Cruztól északra San Cristóbal de La Laguna mellett található a Los Rodeos észak-tenerifei repülőtér. Tenerife kikötője fontos tengeri kikötője a szigetnek, amelyen keresztül a kőolaj- és egyéb nyersanyagellátást biztosítják. Innen közvetlen kompjáratok indulnak a szomszédos szigetekre, így egyebek között Agaete de Gran Canaria-ra mintegy 60 perc (Agaetáből Las Palmas de Gran Canaria-ra kb. 20 perc autóval a GC-2 autópályán), illetve az Acciona komp indul a dél-spanyolországi Cádizba is. Die TF-1 déli autópálya és a TF-5 északi autópálya itt ágazik ketté. Az új tenerifei villamosjáratot La Laguna felé 2007. június 2-án helyezték hivatalosan üzembe.
Tenerife sziget keletkezése
Tenerife a többi Kanári-szigethez hasonlóan vulkánikus eredetű és
mintegy 20 millió évvel ezelőtt jött létre. Tenerifét sokan
összefüggésbe hozzák Atlantisz legendájával. Mások ezt kizárják,
mert szerintük Tenerife időben előbb keletkezett, mint maga az Atlantisz,
amiről persze semmi biztosa nem tudunk.
Egyes elképzelések szerint Tenerife, 3 millió évvel ezelőtt 3 kisebb
vulkanikus eredetű sziget, összeolvadásával jött létre, ami
lehetséges. Ami biztos, gigantikus erejű vulkanikus
folyamatok hozták létre Tenerifét, a világ legmagasabb vulkáni kúpjával
rendelkező szigetét. A jelenlegi méretek alapján, azt gondolják az
eredeti, ősi vulkán, legalább 7 ezer méter magas lehetett, ami később
összerogyott, mások szerint felrobbant és szétszóródott az Atlanti
óceánban, és ami megmaradt az a mai Tenerife.
Feltehetőleg a vulkán nem robbant fel, csak laza szerkezete miatt,
mint annyi más vulkáni kúp, összeesett, összeomlott. Így jött létre a világ
legnagyobb vulkáni krátere, kalderája, a 17 km átmérőjű, Las Canadas
nevű kráter.
Fél millió évvel ezelőtt, az utolsó aktív vulkáni tevékenység
során, a "Pico Viejo", régi vulkán, kitört és
létre jött a jelenlegi, kén kabátot viselő, 3718 méter magas "Pico del Teide".
Tenerifén az utolsó vulkáni kitörés 1909-ben, Santiago del Teide
falu közelében volt.
Tenerife eredete
Egyes történészek szerint már a föníciaiak is
ismerték a szigeteket, a rómaiak pedig Fortunatae Insulae, azaz
Boldog-szigetek néven emlegették, és állítólag korlátozottan
kereskedtek is velük. Ezt a nevet onnan kapta, hogy az antik
mitológia ezeket a szigeteket tartotta a világ legnyugatibb
részének, ahol a nap szekerének útja véget ér, ahol örök a tavasz és
a jólét. Éppen ezért i. e. 150-ben Ptolemaiosz Klaudiosz huszonhét
kötetes atlaszában a kezdő délkör a Kanári-szigeteken haladt át.
Róma bukásával elfeledkeztek a szigetekről, amiket a 10. században
az arabok fedeztek fel ismét – az itteni királyság elég erős és
gazdag volt, hogy az arab kereskedőket eltartsa. Az első európai
hódítók a 14. században jelentek meg, több náció vetélkedett a
szigetek birtoklásáért.
1402–1404-ben Jean de Béthencourt normann kalador előbb
magánvállalkozásként, majd Kasztília nevében meghódította Lanzarote,
Fuerteventura, Hierro és La Gomera szigetét. Miután III. Henrik
kasztíliai király kinevezte a négy, meghódított sziget királyává,
összegyűjtött vagyonával 1406-ban végleg hazatért Normandiába, a
szigetek kormányzását pedig unokaöccsére, Maciot de Béthencourt-ra
bízta. Ő néhány sikertelen, a még szabad szigetek kifosztására
indított rabló hadjárat után eladta a fennhatóság jogát a
portugáloknak, akik azonban csak La Gomerát tudták tényleg birtokba
venni. Ez az árulás felbőszítette a kasztíliaiakat, akik kérésére IV.
Jenő pápa a szigeteket Kasztíliának ítélte. A torzsalkodásnak az
vetett véget, hogy V. Alfonz portugál király 1479-ben megkötötte a
kasztíliai koronával az alcáçovasi békét, és ebben lemondott a
szigetekről – cserébe a portugálok megkapták az Azori-szigeteket, a
Zöldfoki-szigeteket és Madeirát. 1478–83-ban Juan de Rejón és Pedro
de Vera elfoglalta a bennszülöttektől Gran Canaria szigetét,
1491-ben Galician Alonso Fernandez de Lugo La Palmát, majd végül,
1494–96-ban Tenerifét is. A szigetek az Amerikába tartó hajók fontos
állomásává, utolsó kikötőivé váltak. A nyugalmat 1902-ben zavarta
meg egy függetlenségi mozgalom, amit azonban a spanyol csapatok
elnyomtak. 1936-ban a szigetekről indultak el Franco csapatai, hogy
kirobbantsák a spanyol polgárháborút. A második világháború után a
szigetek valódi idegenforgalmi paradicsommá váltak, és 1983-ban
autonómiát kaptak.
Rejtélyes Guanches - Guancsok - Tenerife őslakói
A guancs lakosságról szóló legelső feljegyzéseket
csupán i. sz. 1150-ben, az arab földrajztudós, Idríszínek II. Roger
szicíliai királynak írt könyvében, a Nuzhat al-mustak-ban találjuk
meg. Ídríszí ebben beszámol az ún. mugharrarinok ("kalandozók")
atlanti-óceáni utazásáról. A mugharrarinok egy Lisszabonból származó
andalúziai tengerészcsalád volt. Ídríszí könyvének egyetlen
fennmaradt példányát a Bibliothèque nationale de France őrzi. Első
fordítója, Pierre Amédée Jaubert szerint ..."továbbmentek dél felé",
és elértek egy szigetre, ahol hamarosan mindenhonnan kutyaugatás
hallatszott, majd eljutottak "egy faluba, melynek lakói többnyire
hosszú szőke vagy lenszínű hajat viseltek, asszonyaik pedig ritka
szépséggel rendelkeztek". Az egyik falulakó tudott arabul, és
megkérdezte, honnan jöttek, majd a falu királya megparancsolta a
falusiaknak, hogy vigyék őket vissza arra a helyre, ahol a berberek
meglepően szívélyesen fogadták őket. A történet csodálatos és
különös tartalmán kívül ez a leírás arról számol be, hogy a guancsok
csupán szórványosan léptek kapcsolatba a szárazföldi népekkel.
A 15. századi gyarmatosító hullámmal érkező európai hódítók
meghökkenve tapasztalták, hogy Tenerife lakói magas, erőteljes
testalkatú, szőke, kék szemű emberek, és őket nevezték el
guancsoknak. A többi szigeten alacsonyabb, sötétebb bőrű és hajú
bennszülötteket találtak, de a guancs nevet rájuk is válogatás
nélkül átvitték.
Spanyol megszállás
A szigetvilág spanyol megszállása 1402-ben
kezdődött el Jean Béthencourt és Gadifer de la Salle Lanzerote
szigetén tett expedíciójával. Gadifer könnyűszerrel meghódította
Lanzerote és Fuerteventura szigetét is, mivel az éhséggel küzdő,
kezdetleges mezőgazdasággal rendelkező őslakosok nagy része önként
alávetette magát a kasztíliai hatalomnak.
A másik öt sziget ellenállt. Következőnek El Hierro szigete és a
Bimbache bennszülöttek estek el. Utánuk következett La Gomera, Gran
Canaria, La Palma, majd 1496-ban Tenerife.
Tenerife volt a legsikeresebb a kasztíliai hódítók elleni
küzdelemben. 1494 május 31-én a La Matanza-nak, azaz A mészárlásnak is nevezett első acentejói csatában a guancsok
kövekkel és lándzsákkal beszorították a kasztíliaiakat egy völgybe,
és sokat közülük megöltek. Csupán egyötödük élte túl a támadást,
köztük Alonso Fernández de Lugo, az expedíció vezetője is. Lugo a
sziget déli részén uralkodó királyokkal kötött szövetségtől
támogatva visszatért a szigetre, és az aguere-i csatában legyőzte a
guancsokat. Az északi Menceyato-k, vagy tartományok 1496-ban estek
el, a második acentejói csatában, ahol Bencomo taorói király (Mencey
de Taoro) örökösét, Bencort is legyőzték. Ezt a helyet nevezik ma
Orotava völgynek.
Tenerife Legendái
Hesperidák Kertje -
Boldogság Szigete -
Atlantisz rejtélye -
Gara és Jonay
Ládon a 100 fejű sárkány -
Szent Borodon -
La Laguna rejtélye -
Két testvér sziklája -
Amaro Pargo kalóz -
Mária a romlatlan apáca -
Catrine Lercero szelleme
Hesperidák Kertje
A görög mitológiában az éjszaka leányai, az Okeanos partján, az örökös homály határán, az isteneknek a lenyugvó nap sugaraitól bearanyozott kertjében laknak. Aiglé a pompázó, Arethusa a patakzó, Erytheia a pirosló. A Föld Nyugati szélén elterülő Hesperidák kertjében, amely a földemelő Atlas király birtoka, őrzik az aranyalmát termő aranyalmafát. Ennek a fának a gyümölcseit, az aranyalmákat - narancsokat - Gaia ajándékozta Hérának Zeusszal tartott esküvőjén és a három nimfán kívül egy Ladon nevű sárkány őrizetére bízta. A Hesperidák és a 100 fejű sárkány őrizte aranyalmák közül hármat Heraklesnek mégis sikerült megszereznie.
Gara és Jonay legendája
Nagyon
- nagyon régen, jóval a spanyol hódítások előtt, amikor még a Rómeó
és Júlia szerzője meg sem született, boldogságban és a természeti
erők tiszteletében éltek a Guancsok. Gara, a víz, és Jonay, a tűz
tragikus szerelmének ősi legendája ebből az időből származik.
Gara egy nagyon szép szűz lány volt, egy hercegnő, La Gomera
királyának, Angulonak leánya. Amikor nagykorú lett, a többi eladó
sorba került lánnyal együtt elment az Epina forrásokhoz, hogy
megtudja ki lesz a férje. A monda szerint: ha a lányok belemártják
kezüket a forrás vizébe és a vízben megmossák arcukat, akkor a
forrás víztükre megmutatja férjük arcát, elárulja jövőbeni sorsukat.
Amikor Garára került a sor a víztükör megtört, a víz örvényleni
kezdett és zavarossá vált, nagy csalódást okozva ezzel Garának.
Látva ezt Garián, egy bölcs ember, azt tanácsolta Garának, hogy a
jövőben óvakodjon, féljen a tűztől, mert ha nem így tesz, a tűz őt
el fogja emészteni. Szokás volt akkoriban, hogy a Guancsok
összejöttek minden évben La Gomera szigetén, a Benesmén ünnepekre.
A történet idején eljött az ünnepekre Jonay, Tenerife egyik
királyának, Mencey fia is, egy fiatal Guancso, egy igazi "tűz
gyermek" . Amikor Gara meglátta Jonayt, nem tudott ellenállni a
figyelmeztetésnek. Addig nézte a fiút, amíg tekintetük nem
találkozott, azonnal egymásba szerettek. Elterjedt a hír, amit a
szülők is örömmel fogadtak, Gara és Jonay egymásra találtak,
megszerették egymást és össze fognak házasodni.
Ekkor földrengés rázta meg La Gomera szigetét, a szomszédos Tenerife
szigetén pedig lávát okádva, vulkáni hamut köpködve, kitört a Teide
vulkán. A szülők azonnal megértették, hogy a föld szellemei ellenzik
ezt a házasságot. Garát szülei házi őrizetbe zárták, Jonayt meg
visszavitték Tenerifére. A födi erők ekkor megnyugodtak, a
földrengés megszűnt a vulkán kitörés is abbamaradt. Jonay azonban
nem tudott belenyugodni ebbe a helyzetbe, két levegővel felfújt
kecskebőr tömlő segítségével egy éjszaka visszaúszott La Gomerára és
megszöktette Garát.
A szökevényeket Gara szülei és katonái üldözőbe vették, hogy
elfogják és külön válasszák őket. A fiatalok addig menekültek
üldözőik elől, amíg el nem jutottak La Gomera legmagasabb csúcsáig,
ahonnan már nem lehetett tovább menekülni. Végső kétségbeesésükben,
mivel egymástól elválni már soha nem akartak közös öngyilkosságot
követtek el. Szerelmes szívüket, egy közös öleléssel felnyársalták
egy mindkét végén kihegyezett cédrusfa nyárssal.
Gara és Jonay legendás szerelmének történetét a Garajonay Nemzeti
Park őrzi.
Tenerife Utazás
UTAZÁSOK
INFORMÁCIÓK
KÖLTSÉGEK
REPÜLŐJEGYEK
REPÜLŐTEREK
TELEPÜLÉSEK
KANÁRI -SZIGETEK
TENERIFE
SANTACRUZ
TÉRKÉPEK
PROGRAMOK
KIRÁNDULÁSOK
VÁSÁRLÁS
BÁROK - DISZKÓK
ÉTELEK - ITALOK
PIACOK
BÚVÁRKODÁS
HORGÁSZÁS
TEIDE VULKÁN
PIRAMISOK
STRANDOK
LOROPARK